Öngyilkos írók megrendítő búcsúlevelei
"Ne várj meg ébren ma este, fekete-fehér lesz az éjszaka."c
Gérard de Nerval
"Üdvözletemet küldöm a barátaimnak: lássák meg a hajnalt hosszú éjszakánk után. Én, a legtürelmetlenebb, előre megyek."
Stefan Zweig
Jerzy Kosiński"Egy kicsit hosszabb álomba fogok merülni a szokásosnál. Nevezzétek örökkévalóságnak."
"Nincs több játék. Nincs több bomba. Nincs több séta. Nincs több szórakozás. Nincs több úszás. Hatvanhét. Tizenhéttel több mint ötven. Tizenhéttel több, mint akartam, mint amennyire szükségem volt. Unalmas. Folyton aljas vagyok. Nem nagy öröm - senkinek sem. Hatvanhét. Mohóvá válsz. Játsszd el, hogy öreg vagy. Nyugi - ez nem fog fájni."
Hunter S. Thompson
"A lehető legboldogabbá tettél. Mindent megtaláltam benned. Nem hiszem, hogy bárki is boldogabb lehetett volna, mint mi, mielőtt lesújtott ez a szörnyű betegség. Nem tudok tovább harcolni ellene. Tudom, hogy tönkretenném az életed, de nélkülem képes leszel dolgozni. És azt is tudom, hogy fogsz. Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Nem tudok olvasni. Csak azt szeretném mondani, hogy neked köszönhetem a boldogságot. Borzasztó türelmes és hihetetlenül jó voltál velem. Ha bárki megmenthetett volna, te lettél volna az. Engem minden elhagyott, csak a jóságod bizonyossága nem. Képtelen vagyok tovább ártani neked. Nem hiszem, hogy bárki boldogabb lehetett volna, mint mi ketten voltunk."
Virginia Woolf búcsúlevele